Bor és dugó – Parafa-relief
A bor szerelmeslevél: az ízekről és illatokról, magáról az életről, amit a dugó zár a palackba. Az ember egy szép dugót ugyanúgy nem dob ki, mint egy hozzá írt szerelmeslevelet. Így azután az ember – különösen, ha a szépség megragadása életének egyik alapvető célja – rendezgetni kezdi a dugókat, úgy, hogy meséljenek.… Eddig hatvan nagyméretű, s több tucat... Tovább »


Végtelen végzet
Zalai K. regényének főhőse, H. és útitársa egy picinyke, lepusztult faluba érkezik: amíg az útitárs valami banális ügyet intéz, a főhős sétál egyet. És ebből az egyszerű sétából a továbbiakban (valójában? lélekben?) újra és újra kell indulnia. S a mindig másként, más körülmények között megtett út szürreális visszatérésekké válik, s egyre nyomasztóbb, sőt iszonyatos kafkai történések-történetek bontakoznak... tovább »
 
Vörösbor-festmények
Nem csak borcsöpp. Nem csak fehér akverell papír, hanem minden. Mint mindig. Elkezdeni valamit és értelmesen befejezni. A vágy. Előttem a fehérség, kezemben a vörösboros flaska. Hatalmas ellentétek. A bor színe sötétvörös, bordó, kármin, némelykor inkább már kék, vagy éppen vérvörös. Elkezdem önteni, csöpögtetni. Nézem a foltokat, száradni hagyom, aztán... tovább »


Huszonegy nagyapám története
Nem tudom, ki a nagyapám. Nagyanyám – hiába faggatta elõször a lánya, vagyis az anyám, aztán pedig én is – nem válaszolt; pontosabban úgy tett, mintha nem értette volna, mit akarunk tõle. Végül békén hagytuk, hiszen kellemetlenné vált mindig ugyanazzal a dologgal kínozni, vagyis hogy: miként eshetett, hogy anyám apja, az én nagyapám az ismeretlenség homályában maradt. Nagyanyám 22 éves volt, amikor anyámmal teherbe esett, és a fogantatási idõ, anyám születési dátuma... tovább »


  Zalai Károly   Forrai Design