 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
kisméretűek 02 –– középméretűek 03 –– nagyméretűek 04 ––
A dugóról –– |
 Egy kiállítás gondolata Talán némi meglepetést okozok, hogy most szót kérek, hiszen a kiállítás-megnyitókon a művész általában hallgatni szokott… Rögtön közlöm, hogy nem akarok szembe helyezkedni e szokással, nem is a magam, hanem azon művésztársaim nevében szólok, akik különböző okok folytán nem képesek mondanivalójuk megfogalmazásra… Kik ezek? Nos, elsőképpen egy tölgyet, méghozzá a para-tölgyet kell megemlítenem. Segítsége nélkül egyetlen alkotás sem jöhetett volna létre. Szeretettel, vagy hát – nem akarom viszonyunkat titkolni – egy picit már-már a szerelem érzésével emlegetem föl e növény – latin néven: quercus siber - csodás részét: a kérget, vagyis a parafát, melyből a dugók készülnek. E vastag, szivacsos anyagot – a paratermést - 7-12 évenként választják le a fáról. A kiváló minőségű parafával legtöbb esetben jó bort zárnak üvegbe. Vannak gyengébb kvalitású dugók is, ezek rövidebbek, kevésbé tömörek, de még eredetiek. Ám léteznek olyanok is, melyek bedarálás után, préseléssel nyerik el – mintegy borzalmas módon reinkarnálódva – új életük új formáját. Ilyeneket – miként műanyagdugókat – hiába keresnek alkotásaimon. Én csak eredetiekkel foglalkozom. Ők a képek főszereplői – akiket a következő művész: az idő, nem csupán festőként, hanem szobrászként is alakít. A fekvő üvegben a dugó két vége – mert hiszen a jó bort fekve tárolják – a létezés két különböző – de mindenképpen létfontosságú – halmazállapotában időzik: egyik vége a bort, a másik - a pincék levegőjét szívja magába. Nem tudni, érez-e és mit érez a dugó a palackban, s azt sem tudhatjuk, hogy a két vég kommunikál-e egymással. Egy biztos – bár nyilván ez lenne az igazságos – helycserére nincs mód, így miközben az egyik vég éveken át finom bort nyalogat, addig a másik szomjazik, szárad, mely kényszerű helyzet bizonyos – az installációkon is látható – alakváltozással: a kiszáradással összefüggő elvékonyodással, sőt néha görbüléssel is együtt jár. Végül és nem utolsó sorban szólnom kell, azon művésztársaimról is, akik támogatása nélkül, sohasem készülhettek volna el ezen alkotások. Ők a borfogyasztók, akik szívükön viselik a parafák sorsát, s nem dobták ki őket. A dugókat tőlük kaptam, illetve különböző – többnyire német – gyűjtőhelyről származnak. E parafák részesedhettek abban szerencsében - bízom benne, hogy nekik is ez a véleményük -, hogy megmenekültek a bedarálástól, illetőleg az enyészettől. Így azután most rámában és falon függve ismerkedhetnek a jelenlévőkkel; és röviddel e kiálltás-megnyitó előtt, arra kértek engem, hogy tolmácsoljam Önöknek baráti üdvözletüket. Elhangzott 2007. február 28-án, a Képíró galériában megrendezett kiállításon |
| Zalai Károly | Forrai Design |