vörösbor-festmények 01 ––
vörösbor-festmények 02 ––
vörösbor-festmények 03 ––
Nem csak borcsöpp –– |
|
Nem csak borcsöpp...
Nem csak borcsöpp. Nem csak fehér akverell-papír, hanem minden. Mint mindig. Elkezdeni valamit és értelmesen befejezni. A vágy. Előttem a fehérség, kezemben a vörösboros flaska. Hatalmas ellentétek. A bor színe sötétvörös, bordó, kármin, némelykor inkább már kék, vagy éppen vérvörös. Elkezdem önteni, csöpögtetni. Nézem a foltokat, száradni hagyom, aztán másnap újabb csöppek hullanak a papírra, és a foltok egy idő után szinte már magukat rendezik Én meg hagyom, hogy kialakuljon, folyjon, közben ámulva nézem a vörös térhódítását. Ám - ugyanakkor – szabályozni akarom, mert ember vagyok: alkotó; s játszani is akarok, ugyanezen okból. Élvezem a vörös és fehér elválasztását, a határt, amelyet én szabtam. A fehér a szabály, a vörös a szabadság, mely ömlik, ömlene, be szeretné borítani az egész papírt, de én nem engedek neki, mintegy leigázom. Micsoda élvezet, tehát művészet. Csöpögtetek, folyatok, ecsetemmel finoman segítem a bor folyását, ám eközben vágyaimnak rendelem alá őt. Így készülnek a képek, amelyek megörökítik estéim apró mozdulatait, elmozdulásait, ecsetet tartó kezem remegését, a kortyolt borok színét, végül, s nem utolsó sorban, ötleteimet. Néha összefut két folt. Két borcsöpp mintegy megvív egymással, hatalmas küzdelem ez, azt gondolom, a különböző ásványok taszítják és vonzzák egymást. És újra és újra nekiállok, legalább tíz esztendő óta. Nem hagyom a csöppeket kárba veszni. Az időt tanúsítják, hogy voltam, s voltak ők. Kettőnk harca, játéka, összemosódása ez. |
|
|
